Meghív az országába
Húsvét megmutatja nekünk, hogy milyen az Isten - mondta a nagyszombati szentmisén, a Feltámadást ünneplő hívek előtt Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök.
Krisztus feltámadását, a bűnöktől való megváltást, a halál fölötti győzelmet ünnepli a keresztény világ Húsvéttal. A feltámadással él a remény, értelme van az életnek, a szenvedésnek, de értelmet nyertek a tanítások is. Húsvét ezzel a legnagyobb üzenetet, és a legnagyobb örömöt hordozó ünnep. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében is ezzel az örömmel teltek meg a templomok, ahol valóságban is megjelent a sötétséget áttörő fény, a csendet átütő Alleluja-ének, a keresztséggel való Jézushoz tartozás kifejezése, a feltámadás hitében való megújulás és örömének elvitele a világba, a körmenettel megmutatva mindenkinek.
A szatmárnémeti Székesegyházban este fél kilenckor kezdődött a húsvéti vigília szertartás, mely a tűzszenteléssel vette kezdetét. A fény liturgiájában a sötét templomba megérkezett a templom előterében megszentelt tűzzel meggyújtott húsvéti gyertya, annak fényét pedig szétosztották a hívek között - Krisztus világosságának szétterjedését jelképezve. Barta Barnabás diakónus elénekelte az Egyház ősi öröménekét, az Exultet-et, mely a Krisztus győzelmét hirdető örömének. Az ige liturgiájában Dicsőség-re megszólaltak a csengők, a harangok és az orgona, és ezzel megkezdődött az Allelujás húsvéti szentmise.
Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök szentbeszédében a nagy titokról, az új országról, az isteni gondolkodásról beszélt. „Húsvét szent háromnapja egy nagy titokra derít fényt: Isten hagyta magát keresztre feszíteni, és harmadnapra, feltámadásával egy új országnak a jelenlétét hirdette meg itt közöttünk. Nem úgy történt, ahogy az emberek várták. Ő nem szállt szembe, vállalta a keresztet, meghalt, és hagyta, hogy eltemessék. De feltámadt, él, és meghív az országába, ahol megbocsátás van. A mi istenünk a keresztről uralkodik, és nem elítélni akar, hanem megváltani. Nagyon nehéz elhinni ezt a titkot, amit a szent hármonap és Húsvét ünnepe kinyilatkoztat. De, ha elhisszük, hogy Isten ilyen, meg kell változtatnunk az életünket. Szabaddá kell válnunk mindentől, ami Jézustól elszakít minket. Húsvét megmutatja nekünk, hogy milyen az Isten. Vegyük komolyan, ne féljünk alázatosnak lenni, kövessük Jézust, aki elfogad mindent és mindenkinek megbocsát. Ebbe az új országba csak azok lépnek be, akik valóban elfogadják azt a gondolkodási módot, amit az Úr Jézus hozott, Isten gondolkodási módját az életről, az élet értelméről, a szeretetről, a megbocsátásról, az előrejutásról, és mindenek előtt a szolgálatról. Hiszen Ő ezt hozta. Nem uralkodni akart, hanem szolgálni, mindenkinek. A keresztség szentségével Krisztus képére formálódtunk, mi Isten gyermekei vagyunk. Itt az idő, hogy hasonlítsunk hozzá a cselekedeteinkben, az életünkben is."
A homília után a keresztség litugiájában a püspök megáldotta a keresztkutat és a vizet. A ministránsok újra elvitték a húsvéti gyertya tüzét a híveknek, akik égő gyertyával a kezükben megújították keresztségi fogadalmukat. Az átváltoztatás és áldozás után a Szentsírnál, régi magyar hagyomány szerint „keltegették" Jézust, majd onnan indult el a körmenet, mely az emberi élet zarándok voltára és közösségi jellegére mutat, valamint nyilvános tanúságtétel a feltámadt Krisztusba vetett hitről.
A húsvéti eledeleket a templomba visszaérkezést követően áldották meg. A hívek kosaraikkal tértek haza, hogy otthonaikba is elvigyék az ünnep egy darabját, lelkükben megújulva éljék az örömöt, ami a megváltott, Krisztus jelét viselő életükből forrásozik.
